Szikszó Elektromobil Csapatok

Elektromobil teszt

L@cus — Thu, 06 Oct 2011 18:33:27 GMT

Sziasztok!

Kutattunk a kutatók éjszakáján...! Legalább is egy elektormobil tesztre volt lehetőségünk "civilként"...!

Hosszas sorbaállás után én jöttem! Volt időm tehát nézegetni az autó mozgását a rövid kis pályán! Sok kicsi érdeklődő viszonylag ki-be pattant a járgányból! Nekem már jóval nehezebb volt a beszállás főleg a térdem ésa kormány között volt némi "ellenszenv",de beültem pedálok nekem nagyon is a lábamra estek...! Rövid magyarázás fák,gáz...! indulás!
Próbáltam lassan elindulni! Finom volt nagyon a gázpedál...! Ez egyből feltűnt! Jól adagolhatónak éreztem!
Két balos kanyarból és rövid egyenesekből ált a pálya! Már a szemrevételezéskor feltűnt,h a gép nagyon kis fordulókörre volt képes! És igen! Finoman kormányozható volt! Az autó oda ment ahova akartam!
Éreztem,h van benne...! Padló gázt nem nyomtam! A váltót sem használtam!
A kormányra visszatérve érdekes, egyedi volt a kormányszarv...! Kényelmesnek nem volt nevezhető a fogása! Bár az egész járgány igényes volt! És nem is a kényelemről szól az elektromobil...!
Kíváncsi lettem volna versenytempóban mit tud a futóm! Mert elhiszem,h gyorsan megy de azért nem árt,
ha akkor is jól és pontosan irányítható marad! Két kör volt adva,de én még kaptam egy bónusz3. at
ami nagyon tetszett és még jobban megkínáltam a verdát! : )
Összefoglalva nagyon jó kis gépet volt alkalmam "tesztelni" !
A szűkös ki beszállás pedig csak megszokás, gyakorlás kérdése!

Alig várom,h újra elektromobilt vezethessek...! = )

Üdv by L@cus

Six-o Team: Tervezési fázis - 1 alkalom

Geri — Sun, 18 Sep 2011 11:20:22 GMT

A következő elektromobil versenyen való elindulás elég komoly felkészülést igényel ugyan is az idén nem csak egy autót fogunk felkészíteni a versenyre, hanem hármat. Ahhoz hogy a csapat időben elkészüljön az autókkal, nem elég a spontán eltervezem és megépítem magatartás.

Szükségesnek láttuk, hogy most már komolyan és rendezetten készüljünk fel, hogy minél több időt nyerjünk és az elkövetkező fél évbe beleférjen az a három autó, amit mindenképpen szeretnénk felkészíteni.

A csapat összeül

2011. augusztus közepén idejét éreztük annak, hogy összeüljünk a lehetséges tagokkal, hogy elkezdjük az általunk nevezett ”ALFÁT” megtervezni. A feladat nem egyszerű és a maximális keretből is csak 3 fővel rendelkezünk jelenleg. Úgy gondolom, nem kell újra feltalálnunk a spanyolviaszt, így legelőször szemügyre vettük a tavalyi top csapatok autóit, vázszerkezet kialakítást, egyszóval megvizsgáltuk mivel tudjuk kiegészíteni az ötleteinket. Egy elképzelésünk már volt arról, hogy pontosan mit is akarunk. A váz szerkezetet 15x15 mm-es zártszelvények felhasználásával megfelelő merevítések elhelyezésével a lehető legegyszerűbben megépíteni.

Építsünk vázat, na de még is hogy nézzen ki!?

A szabályoknak megfelelően elméletileg 2 féle vázszerkezeti alap létezhet persze erre a versenyzők számos esetben rácáfoltak, az egész kreativitás kérdése. El kell döntenünk, hogy a három vagy pedig a négy kerekes autót támogatjuk. Attila (csapat mentora) leginkább a három kerekes megoldást támogatná, ugyan is elméletileg ennél a lehetőségnél a motorok ereje kis veszteséggel átvihető a hátsó kerékre. Én (csapatkapitány) eleinte meg voltam győződve hogy a négy kerék nagyobb stabilitást ad. Hogy döntésem megérveljem, és magam malmára hajtsam a vizet felhoztam pár példát a tavalyi versenyeken történt balesetekről ahol is többségében 3 kerekű elektromobilok borultak. Pro és kontra érvek követték egymást végül én is átálltam a három kerék sötét oldalára.

A stabilitás a konstrukció kialakításától függ, vagyis ha a kerekek tengelyeit összekötjük egy képzeletbeli vonallal, akkor az általuk alkotott egyenlő szárú háromszög szárainak a szöge kb 53 fokot kell bezárnia.

Vegyünk egy olyan példát ahol egy egyenlő szárú háromszög alapja 50 egység hosszú és a magassága is 50 egység hosszú, ha helyesen szerkesztettük a háromszöget, akkor a szárak által bezárt szög 53 fok lesz. A képen látható fehér kockák helyén helyezkednek el a kerekek tengelyei, amit a vonalak összekötnek. Az arányokat úgy alkalmazva, hogy a sofőr az első két kerék képzeletbeli tengelyén helyezkedik el, egy elméletileg stabil járművet kapunk. Persze a súlypontot ettől függetlenül még a lehető legalacsonyabbra kell vinnünk, tehát a szabály szerinti 70 mm has magasságot szigorúan tartani fogjuk.

Az újonnan szerzett okosságunkat alkalmazva a térhálós vázszerkezetünkre, lassan papírra vetettük, hogy mit is szeretnénk megépíteni. A cél az volt, hogy minél kisebb, fordulékonyabb, könnyebb legyen. A tavalyi autóból kiindulva az utastér méretét a lehető legkisebbre vettük, hogy a sofőrünk, épp hogy de kényelmesen és biztonságosan elférjen.

Az alapokat átbeszélve egy órával később már volt egy kész elképzelésünk az autó alakjáról, kinézetéről. A kész skiccünket próbáltuk rá illeszteni a korábban megbeszélt háromszögre, persze ez csak elméleti háromszög, a valóságban a stabilitást sok minden befolyásolhatja, de valahol el kell kezdeni, aztán majd még csiszolunk a terven az építések illetve megbeszélések folyamán.


Felülnézet	Oldalnézet

Több órás ötletezgetés után elégedetten álltunk fel az asztalról. Engem személy szerint nagyon is érdekelt, hogy az, amit most mi papíron elképzeltünk, vajon hogy fog kinézni 3D-ben.

Lássuk a medvét vagy is az ”ALFÁT”

Pár nappal később a megbeszélés után elővettem a jól megszokott AutoCAD 2007-es verzióját, amit egy éve olyan sikeresen alkalmaztam az akkori autónk ”megtervezéséhez”. Már a tervezésnél is felkeltette a figyelmem, hogy a fúrók elhelyezkedésének szempontjából nem maradhat az alsó váz résznél lévő 18 fokos törés a vízszinthez képest. A 3D-s rajzban a hátsó részt így már a fúrók helyének plusz hozzáadásával rajzoltam meg.

Úgy gondolom az, hogy most már minden irányból meg tudjuk nézni az autót jelentősen fogja segíteni a munkánkat, és ezzel az építési idő is minimálisra vehető majd, abból a szempontból, hogy nem kell azon agyalnunk, hogy hol rontottuk el. Persze ez még nem azt jelenti, hogy a vázzal kapcsolatos minden elemmel végeztünk, hiszen még nagyon sok dolog van hátra, ami módosíthatja, vagy teljes egészében átterveztetheti velünk az autó alakját. A végeredménnyel ennek ellenére meg vagyok elégedve, elég életképes tervnek látszik. A srácoknak a következő megbeszélésen mutatom majd be, ahol eldönthetjük, hogy maradjon vagy változtatásokra van szükség.

A verseny dátumának időpontjáról még jelen pillanatban mindig semmi hír, remélem, mire kiírják a verseny nevezési időpontját addigra mi már egy kész autó terveivel fogunk neki vágni az építésnek.

„Lány az Elektromobilon? :O Mégis mit csináltál?”

Gabi — Fri, 26 Aug 2011 16:09:34 GMT

Ha egy lány jelentkezik egy olyan versenyre, ahol szinte csak fiúk vannak, rögtön az a kérdése mindenkinek, hogy mégis mit tudtál te ott csinálni? Van, aki viccesen kérdi: „Talán főztél nekik, amíg fúrtak?”, „Nem. Fúrtam én is velük.” Ilyenkor persze jön a csodálkozás, és egyből mindenkit érdekel, hogy valójában mit tud egy ilyen fiús versenyhez hozzátenni egy, a másik nemből való személy.
Az ötlet, hogy csatlakozzak a csapathoz, nagyon tetszett. Az előző versenyen, ahol indult a csapat, azon is ott voltam, de formailag akkor még csak szurkolóként. Most viszont bebizonyítottuk mindenkinek, hogy igenis kell minimum egy lány a csapatba. Tehát mit is csináltam én konkrétan ott?
Először is kitöltöttem a jelentkezési lapunkat, majd leadtam. Azaz, azt lehet mondani, hogy a legelejétől benne vagyok a munkában.
Az ezt követő tervezési időszakban segítettem kitalálni, hogy mégis milyen legyen, hogy nézzen ki az autó. Rajzoltam a vázlatokat, ötleteket gyártottunk közösen, valamint figyelmeztettem a srácokat a határidők betartására. Ha késlekedés volt, siettettem őket. (… még hogy a lányok készülnek sokáig )
Aztán jött a csapatplakát. Rengeteg féle fényképet, hátteret, fotókészítő programot végignéztünk mindannyian. Végül a mellett döntöttünk, hogy mindenkiről készíteni kell egy képet, amit majd összegyúrunk. Ebben is segítségre találtak személyemben, s noha végül nem én készítettem el a plakátunkat, azt a progit, amivel készült, előszeretettel használom azóta is. Aki pedig megnézte a plakátokat, sokuktól azt a visszajelzést kaptuk, hogy nagyon jó lett. Túlzás nélkül mondták, hogy miénk lett az egyik legjobb.
De a csapatplakátok miatti „örömködés” nem tarthatott nagyon sokáig, hiszen rá pár napra mehettem is Nagy Lacival az Egyetemre, hogy elhozzuk a fúrókat. Az egy vicces pillanat volt, mikor 3-3 fúróval mentünk keresztül az Campuson, és mindenki nézett, hogy vajon mit csinálhatunk. (Na igen… november-december környékén a nagy átlagnak még fogalma sincs róla, hogy a háttérben már elektromobilok tömegei készülnek garázsokban, sufnyikban, udvaron, vagy bárhol.)
Viszont a csapatok tagjai igen nagy munkában voltak a háttérben. Jó pár délutánt eltöltöttünk Gergőéknél, ez alatt a pár hónap alatt. Készültek a részletes, és teljes rajzok. Közben az építés, és a hozzá szükséges anyagok, szerszámok, kütyük begyűjtése is elkezdődött nálunk is. Ekkor kaptam én is sokféle feladatot. Méregettem, ellenőriztem a kocsit, hogy minden a rajzok szerint alakuljon. Fúrtam-faragtam, féket állítottam, vagy amíg hegesztettek, az éppen szükséges alkatrészekért ugrottam el a boltba. Szóval azt lehet mondani, hogy a hegesztésen kívül mindent csináltam az építés alatt, amit a fiúk is. Először is, amit fontos megemlíteni: a kormányra ragasztottunk Gergővel háromféleképpen burkolatot. De valami sose tetszett valakinek, így megint és megint újat próbáltunk. Vagy a másik példa az ülés… Régi Skoda ülésekből (köszönjük Lackó) készítettük el a saját kagylóülésünket. Tehát az én legnagyobb munkám talán mégis ebben a dologban van benne a leginkább. Újra kellett drótozni az egész vázat széltében-hosszában, majd a „leghapciteljesebb” meló következett, ami után úgy néztünk ki, mintha morzsában fetrengtünk volna: szét kellett vágni az ülések szivacsait, hogy ráilleszkedjenek a vázra. Mondhatom, egy darabig jól el voltam ezzel . Aztán ragasztás … varrás, huzat rá… varrás. De az eredmény nagyon kényelmes, valamint jól kinéző lett.

Mint ahogy a csapatvideó is nagyon szép és jól sikerült műalkotás lett. Az egész film leforgatása egy napunkba került, mivel közben építettünk is. A végeredmény pedig… azt hiszem, magáért beszél. Megannyi dicséretet bezsebeltünk érte. S noha voltak rá irigykedők is, mi nem törődtünk velük. A Youtube videó megosztón rengetegen megnézték, s a Bosch honlapon úgyszintén szavaztak ránk.
De természetesen nem a videó szavazás volt akkor a legfontosabb a számunkra. A csapatvideók leadási határideje után pár nappal ugyanis már következett a gépátvétel. Ezen a pár napon újra teljesen szét kellett szedni a verdát, hogy lefesthessük, majd összerakjuk, hogy minden elfoglalja a végleges helyét. Párszor lejátszottuk, hogy hogyan tudjuk bepakolni a fúrókat, milyen gyorsasággal, majd futottunk vele jó sok próbakört. Nem kíméltük a gépet. Valamint, természetesen gyakoroltattuk a pilótánkat, hogy minél ügyesebb legyen. Bár, mivel tapasztalt sofőrről van szó, simán átment minden akadályon. Talán a „mozgó szlalomozás” volt legjobban erőt próbáló feladat… mivel elszaladtak a bábuk.
Nem úgy, mint 15-én. Akkor már rögzített pályán kellett végighaladnia az automobilnak. Minden tesztet gyorsan letudtunk, csak az oldalsó láb, és váll védelemnél szóltak, hogy ide még kellene valami az esetleges borulásos sérülés elkerülése végett. (Na, aznap meggazdagodott az OBI … nagyon sok csapatnál „belekötöttek” ebbe a hibába, s ki éppen mit talált ki, mit hegesszen oda, … szaladt át a szemben lévő áruházba.) Eléggé nyugis volt egyébként ez a nap. Főleg miután átmentünk mindenen, s várhattuk a másnapot. Este még elmentünk a bográcsozásra, s mindenki nagy örömére meghallgattuk Andee-t … aki nem férfi, és nem DJ.
Ezzel az élménnyel mentünk este haza, s már készültünk is a holnapra. A verseny napjára. Reggel korán beérkeztünk a Sportcsarnokba, ahol rögtön megpillantottuk a kocsinkat. Még gyorsan pár támogatói matricát felragasztottam, s vittük ki a tesztkörre a járgányt. Míg sorra kerültünk, azt hittük, hogy megőszülünk. De ez legalább felkészített minket arra a várakozásra, hogy majd csak az utolsó körben következünk – akkorra sorsolták a csapatot. Ám mikor elérkezett a mi körünk, már teljesen felkészültünk a fúrók beillesztésére, az indításra, mindenre. Legalábbis azt hittük. A hirtelen sok „gáztól” leugrott a lánc. De ennek ellenére nagyon jó kört futottunk, s az ezzel a kis problémával elvesztett időt hamar behoztuk. Szuper volt látni, hogy hogy megy a kis építményünk. Tovább is jutottunk vele. Úgyhogy várhattuk a következő fordulót.
Ennél a menetnél már simán ment az elindulás. Csak olyan csapatokkal versenyeztünk, akik szintén nagyon keményen küzdöttek, szóval ez már sajnos nem lett meg. Viszont mindkét versenyről filmet készített a fedélzeti kameránk. Aminek mindenki a csodájára járt. (Az említett videókat meg is lehet nézni például ezen a honlapon is.) Ezeket visszanézve újra átélhetjük mi is a verseny izgalmát, s újra fel-felélednek bennünk azok a szép percek. Egyáltalán nem voltunk csalódottak. Nem volt rá okunk, hiszen egy ilyen kis költségvetésű autóból, hogy ekkorát alkottunk, azt hiszem, hogy minden elismerést megérdemel. Ezt most nem azért írom, mert az én csapatomról van szó. Ezt így gondolom, és így gondolnám bárkiről, aki ilyen kiváló elektromobilt épít, s végül a 26. helyre kerül.

Ha az egész versenyt végignézzük az elejétől fogva, azt lehet mondani, hogy a kb. 130 indulóból értük el ezt a szép helyezést, ami az egész csapatot örömmel töltötte el, s arra sarkalta, hogy jövőre is induljunk, s még jobbak legyünk. Évről – évre mindig valamilyen újítást gondoltak eddig ki a srácok, s ez most is így lesz. De hogy mi lesz az? Azt majd mindenki meglátja a versenyen. Addig is mindenki raktározza el magában ezt a sok szép emléket, élményt, s hagyják, hogy a lányok is teret kapjanak az autóépítésben, hiszen nélkülük unalmasabb lenne.

Én a pilóta

L@cus — Wed, 24 Aug 2011 16:11:54 GMT

Én a pilóta szeretném néhány sorban leírni milyen is volt a 2011es Elektormobil versenyen a Six o Team csapatban részt venni és autónkat vezetni!
Egyszerű a váz...! Mikor először megláttam! De,hogy fog ez menni...? Én alattam?
Aztán két félbevágott alumínium lemezből elkezdődött a hajtáslánc építése! Majd a F1 stílusú egyedi kormánykerék is a kezembe lett egyszer csak! Még emlékszem ülés nem igazán volt mikor a fék, guruló próbát csináltuk! Élmény volt,hogy gurulok és a srácok mint megannyi kis Bosch fúró lelkesen toltak!
Már ilyenkor éreztem az autónk jellegzetes viselkedését...! És ettől a ponttól még lelkesebb lett a kis csapat! És néhány héten belül már a "motorral" hajtva gördülhettem ki az utcára "parányi" kis műhelyünkből!
Nyomom a pedált és megy! Sima montenbike hátsó shimano váltó hozzá a kis váltókar a kormányomon!
Hat sebességi fokozattal! Szigorúan egyessel indulva, újra és újra bizsergető érzés volt átélni ahogy
gyorsul a gép! A lánc csattanva lépkedett a fogaskerekeken pillanatnyi gázelvétel ellenére!
Bal lábbal fékezek! Itt persze nincs kuplung pedál tehát megszokott egy elektormobilnál,h két láb 2 pedál!
De nagyon jól elhelyezett pedálok csak könnyítették a dolgomat!
A teszteken 39 Km/h ás sebességet értünk el...! 10 centire a föld felett...! Persze sisak nélkül a teszteken!
Néha koszosan ahogy épp a javítgatásokat befejeztük és már este még vittük ki egy kicsit tesztelni!
Ez volt a nap fénypontja! Nekem nagy élmény! A srácoknak pedig el ismerés,h megy a kis gépünk!
Fékezés a hátsó kerekeken! Visszakapcsolva egyes sebességi fokozatba! Üresbe "kapcsolva" ami csak annyit jelentett,hogy bal kézzel az egyik hajtott fogaskerékről levettem a láncot!
Készülhettünk tehát a versenyre! Dirib darabra szedtük a versenyautót a verseny előtt egy héttel!
Frissen festett autót lelkesen összeraktuk! Utolsó tesztek! Biztonsági öv kötelező volt!
A vezető pozíció pedig kissé szűkös! Gyakoroltuk rengeteget a beszállást! Még én az övvel addíg a többiek a fúrók megfelelő lehelyezésével ügyködtek!

Jöhet a verseny! Gépátvételen! Alig nyomtam a gázpedált! Nagyon jó nap volt! Kis javítgatással!
De jól éreztük magunkat! A verseny reggelén korán ott voltunk a helyszínen!
Sosem felejtem el alig,h beléptem a csarnokba ott állta a mi járgányunk!
Nagyon szép volt! Az előző napi versenyző eligazításon tudatosult bennem igazán milyen komoly is ez a verseny! És reggel ott látva az autót! Nagy felelősséget éreztem a sisakomon akarom mondani a vállamon! Reggel 7 00 tól volt 1 órás teszt lehetőség az összes csapatnak! Én sürgettem is a dolgokat,h menjünk ki minél hamarabb a pályára! Már végig álltak a gépek! Rajtolásra várva! Lassan én is odaérkeztem! Sisak rajtam! Öv bekattan! IndítanAk! Mehetek! Az autó "állmos" volt ! Finoman gyorsítva
mentem neki az ismeretlen pályának! A hátsó visszafordítóba kemény féktávon való ékezés már az első körben nagy élményt okozott! És ott több íven is el lehetett fordulni! Gyorsan pörögteka percek! 4 kört sikerült menni a bemelegítésen! Az autó remekül viselkedett! Bizakodó voltam a futammal szemben! A sorsolásokon kiderült, hogy elég sokára rajtolhatunk! De eljött az is!
Négy autó állta a rajtvonalon! Elég közel egymáshoz! Oda kellett futni, beülni fúró be és rajtolhatunk!
A hosszasan zöldre váltó lámpa jelzésére csapatommal együtt odarohantunk! Mindenki rutinosan csinálta a dolgát! Majd elsőként sikerült elrajtolnunk! De hirtelen gázadás miatt lelesett a lánc...! : (
Megszűnt a meghajtás! A csapatom villámgyorsan orvosolni tudta a problémát! És máris tovább mehettem! Felkapcsoltam az egyenesben elértem végsebességet! Hátul a visszafordítóban...!
Féktávon visszakapcsolás 3. ba és utána kis emelkedőn kifelé lassan gyorsítva újra felvettem a tempót! Végig a pályán és a 2. visszafordítóhoz elég lendületesen érkezve minél rövidebb féktávot mérve nagy ívben kanyarodtam! nagy íveken fordulok! Külső szemmel nézve talán ez nem tűnik gyorsnak! De én
így érzem jól ,h talán nem veszítek annyi lendületet! Végig padlógáz! A tükör remeg! nem látok benne sok mindent! A sisakon keresztül beszűrődik a zaj! A kommentátor a csapat nevünket emlegeti!
Az imádott szurkolóim körről körre egyre hangosabban sikítanak! Box utcába való megérkezéstől tartottam egy kicsit! De ahogy nagy gyorsan beérkeztem sikerült megtalálni a helyem! És remek szerelőim villámgyorsan cserélték ki az akkumulátoraimat! És most már újratöltve folytathattam versenyt! Majd kockás zászló! Hirtelen nem is tudtam,h hanyadik lettem! De amint beérkeztem a csapattagok nevetve fogattak...! Tovább jutottál!!! : )
Még egy futamon részt vehetem a versenyautóval! Pokoli ellenfelek közzé sorsoltak! Rajtunk jó volt!
Kihoztam a gép ből a maximumot! Utolsó körben már csak az járt a fejemben,h itt a vége...!
A pedál padlón,de nem jutottunk tovább! Az autót remek volt vezetni!
És az érzés,hogy egy darab vasból a Barátaim a csapatom épített alám egy ilyen gépet!
Midig jó érzéssel tölt el!
És ez motivál arra,h újabb elektormobilt építsünk és induljunk vele 2012 ben újra a versenyen!!!
Ennyit szerettem volna hirtelen mondani! Sok élmény még él bennem...! És a csapatomnak soha nem fogom tudni igazán megköszönni azt a törődést és lehetőséget amit Tőlük kaptam!
Köszönöm,hogy időt szántál rám és elolvastad kósza gondolataimat a versennyel kapcsolatban!
Most befejezem, én a pilóta!

Üdv by L@cus

Egy kis visszatekintés

Geri — Thu, 11 Aug 2011 17:44:10 GMT

Az idén sikerült elég nagy önbizalommal neki ugranunk a versenynek. Ahhoz képest, hogy mindent teljes egészében magunk építettük, nagyon is jó helyen végeztünk. A verseny napján a selejtezők utolsó körében indultunk, ahol a kis bakiktól eltekintve sikerült 2-ik helyen végezni, . Összetettben pedig a 26-ik helyre kvalifikáltuk magunkat, amivel tovább jutottunk a következő körre. Az első futamról az alábbi videofelvétel készült:

Az első kör után egy picit letörtek voltunk a bakik miatt, hiszen 10 másodperccel is jobb időt produkálhattunk volna, így amikor beolvasták a csapat nevét a 26-ik helyen, mindenki nagyot visított! A következő körben viszont már elég komoly ellenfeleket kaptunk, akiknél éreztük, hogy ha a legjobbat kihozzuk a rajtból, akkor sem tudunk győzni. Sajnos ez így is alakult, de ettől eltekintve egy elég jó kis versenyt futottunk az autónkkal.